Ismét komoly feladatot adott a biztonsági őröknek, miközben áthaladt a tízezres, lelkes tömegen, amelyből többen ajándékokat adtak neki, a gyerekek felé hajoltak, megcsókolta a homlokukat. 

Nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben élünk – Pál apostol rómaiaiknak írt szavaival buzdította a jelenlévőket a Szentatya. Szabadok vagyunk és örömben élünk, mert Jézus nekünk, gyermekeinek adta a teljes szabadságot.

„Fel kell készülnünk, hogy félelem nélkül szálljunk lelki harcba: a keresztényeknek forradalmi embereknek kell lenniük” – mondta. Jézus Krisztus halála és feltámadása a legnagyobb dolog, a legnagyobb változás, amely az emberiség történelme során megesett. Ahogyan Benedek pápa mondta: forradalom, mert megváltoztatja az emberi szívet. A történelem nagy forradalmai nem változtatták meg a szíveket, egyedül Jézus tette ezt meg. „Ha egy keresztény ember nem forradalmi, akkor nem keresztény, forradalminak kell lennie a kegyelem által, amelyet az Atya ad a meghalt és feltámadt Jézuson keresztül”– hangsúlyozta. Mindannyian bűnösök vagyunk, de Jézus megszabadít, bűnösből szentté tesz minket – megváltoztatja a szívünket, ez az igazi változás. Ez a keresztség. Befogadjuk a kegyelmet és megváltoztatja a szívünket. A kegyelem ajándék, nem árulja senki, nem árulják a papok sem: ingyen kaphatja meg mindenki. 

Óvatosságra intett a társadalommal szemben, amely kegyetlen és nem ad reménységet. Nekünk, keresztényeknek kell reményt adnunk. Hány fiatal szenved, kábítószerezik, iszik, hányan lesznek öngyilkosok! Vissza kell adnunk nekik a reményt. A remény: kegyelem. Isten ingyenes ajándéka, nekünk kell továbbadnunk másoknak a tanúságtételünkkel, az örömünkkel, a szabadságunkkal. Hirdetnünk kell, hogy nem vagyunk árvák, van egy Atyánk. Hozzátette: „Az evangéliumot elsősorban a szegényeknek kell hirdetnünk, akiknek még a legszükségesebbek is hiányoznak ahhoz, hogy emberhez méltó életet éljenek. Nekik hirdették először az örömhírt, hogy Isten megkülönböztetett szeretetettel szereti őket, eljön hozzájuk az irgalmasság cselekedetein keresztül, amelyeket Krisztus tanítványai az ő nevében véghez visznek. Ez az első dolog: elmenni a szegényekhez. Az utolsó ítélet napján mindannyian e szerint esünk ítélet alá, ahogyan Máté írja a 25. fejezetben.”

Ferenc pápa a jó pásztor történetét idézte fel, aki ott hagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy megkeresse az egyet, ami elveszett. „De testvéreim, nekünk csak egy juhunk van, nincs meg a kilencvenkilenc, el kell mennünk hozzájuk! Ebben a kulturális közegben, valljuk meg, csak egy juhunk van. Kisebbségben vagyunk. Érezzük-e az apostoli buzgóságot, hogy megtaláljuk a többi kilencvenkilencet?” Majd hozzátette: „Könnyebb otthon maradni azzal az eggyel. Fésülgetni, cirógatni… de az Úr azt akarja, hogy pásztorok legyünk, nem pedig azt, hogy báránykákat fésülgessünk.” 

Hozzátette, hogy nem érti a zárt közösségeket, amelyekben mindig ugyanazok az emberek vannak jelen. Ez a közösség nem életet adó, hanem steril közösség, nem termékeny. Az evangélium termékenysége rajtunk, a mi bátorságunkon, a mi türelmünkön keresztül valósul meg, azon keresztül, ahogyan beszélünk és tanúskodunk az evangéliumról. Róma egy igazi metropolisz, mély változások zajlanak benne, amelyek az élet értelmét is kérdőre vonják. A terjedő kulturális és vallási pluralizmus légkörében nem hanyagolhatjuk el a feladatot, hogy Jézus evangéliumát mindenkinek hirdetnünk kell – buzdította a Szentatya az egyházmegye felelőseit, híveit.

Pál azt is mondta, hogy tövist kapott testébe a sátántól. Igen, ez a lelki harc – hangsúlyozta a pápa. Bennünk is ott van a sátán tövise, akadályoz, elbátortalanít. Az evangelizáció nagy bátorságot kér tőlünk ehhez a belső harchoz, imádságot, vértanúságot kíván, és Jézus követését a szentségekben. Bizony vértanúság a mindennapos harc a gonosz lélekkel, amely nem akarja, hogy az örömhír hirdetői legyünk.

Mi ingyen kaptuk a kegyelmet – hogyan utasíthatnánk vissza, hogy elmenjünk oda, a kirekesztettekhez, az elkeseredettekhez, ahova mások nem mennek el, mert félnek az emberek ítélkezésétől? Amit ingyen kaptunk, ingyen kell adnunk másoknak! – figyelmeztetett Ferenc pápa. Ne féljünk, ne féljünk a kegyelemtől! Ne féljünk kilépni keresztény közösségeinkből, hogy megtaláljuk a kilencvenkilenc bárányt, hogy megmutassuk nekik Isten szeretetét – ezzel a bátorítással zárta a beszédét a Szentatya a római egyházmegyei találkozó megnyitóján.

Magyar Kurír