Lábnyomok.

Egyszer  valaki  azt

álmodta, hogy az Úrral

együtt menetelt az úton, mi-

közben életének egyes jelenetei

villantak  fel  előtte  az  égbolton.

Közben  két  sor lábnyomot látott a

homokban  egymás  mellett  haladva.

A sajátját és az Úrét. Amikor az utolsó

jelenethez   érkezett,   visszatekintett  a

lábnyomokra, és akkor vette észre, hogy

az út folyamán sokszor csak egy sor láb-

nyom  volt  látható.   Arra  is  felfigyelt,

hogy  ez,  életének  legkeservesebb  sza-

kaszainál fordult elő. Bántotta a dolog

és megkérdezte  az  Urat.:  - Uram, Te

megígérted, ha egyszer elhatároztam,

hogy  követlek  Téged,  Te  mindig

velem  jársz életem útjain.  De

íme,  a  legnyomasztóbb  ese-

tekben  csak  egy  sor  láb-

nyom  látható.  Nem ér-

tem, hogy éppen akkor

hagytál volna el, ami-

kor legnagyobb szüksé-

gem lett volna  Rád?  Az

Úr így felelt: - Drága gyer-

mekem,  és  szeretlek  téged

és  sosem  hagynálak  el.  A

megpróbáltatások idején, a-

mikor úgy szenvedtél,  ami-

kor csak egy sor lábnyomot

látsz a homokban, akkor

karjaimra vettelek és

úgy hordoztalak…

…………..